Egy hónap telt el az óta,hogy kiengettek minket az orvosi szobából. Matt rendesen beilleszkedett, nem piszkálta senki, és sosem bukott le semmiért sem, ráadásul lett egy Mello nevű barátja aki egy csokiföggő barom. Míg én mindig bunyóba keveredtem (én nyertem) és folyton lebuktam minden "kis " csínyemért. Matt már nem is foglalkozik velem, folyton csak azzal a szőke csokizabáló kis idiótával van. Idegesítő  *sóhaj*. Nem is értem hogyan bírom még mindig, kész csoda! A tanulással nincsen gondom én vagyok a legjobb, habár van egy furcsa fehér hajú fiú, Near aki vetekedik a tudásommal. Vele egész jóban vagyok tulajdonéppen ő az egyedüli "barátom". Ő az egyedüli (Matten kívül) aki bír. Sokszor játszunk együtt. Legtöbbször kirakósat. A lényege az, hogy aki gyorsabban rakja ki a kirakót az nyer. A jutalma pedig egy hét házi mentesség. Az állás eddig döntetlen, habár Near sokszor csal egy picit, mert ha rossz hangulatom van mindig hagy nyerni. Asszem én is bírom őt, talán egy kicsit. Most is épp kirakóst játszunk csak most egy kicsit nagyobb tétben. Aki veszít oda megy L- hez és megkérdezi, hogy mennyi idős. A stopper elindult és mi lázasan nekifogtunk. Nekem már csak kettő darab kellet volna de Near lenyomta a stoppert ami csipogni kezdett, tehát vesztettem. A fehér hajú fiúra néztem kiskutyaszemekkel, hátha megenyhül. De elfordult és becsukta a szemét.

- Ne nézz így rám!

- Miért ne??

- Azért, mert ennek nem tudok ellenállni. - csúszott ki véletlenül a fiú szájából.

- HEEEEEE?? Mit mondtál? - képedtem el.

- Csak azt, hogy ne nézz így rám!

- Nem az te hülye hanem az után. Mi az, hogy nem bírsz ellenállni nekem? Csak nem belém zugtál?! - kérdeztem, amire teljesen elvörösödött. - De bizony így van! De tudod ez elég gáz mivel nekem te csak a haverom vagy, semmi több.

- Te aztán őszinte vagy. - nyitott be Matt és Mello.

- Ti mit kerestek itt? - kérdeztem.

- Csak erre jártunk és hallottunk pár mondat foszlányt. - hazudta Matt.

- Ja én meg kutya vagyok mi? Meg egyébkét is mióta szoktál a barátaidnak hazudni, csak nem Mello tanított meg rá?! - üvöltöttem.

- Hé én legalább megpróbáltam beilleszkedni nem úgy mint te. És képzeld vannak barátaim nem úgy, mint neked! Szóval te ne oktass engem a barátságról. - erre még jobban bedühödtem és nekiugrottam a vörös hajúnak. Ütöttem vágtam és hiába próbált meg védekezni semmit sem ért. Ő egyedül csak egyszer húzott be nekem és akkor is csak egy kicsit megrepedt a szám. Végül a zajra felfigyelt tanárok és L fogtak minket vissza. Én kitéptem magam L és másik két tanító kezei közül és elfutottam. Nem akartam, hogy lássák, sírok. Meg sem álltam az árvaház kapujáig ahol megpróbáltam átmászni. Már a háromnegyedénél tartottunk amikor valaki megfogott hátulról és leemelt.

- Ellég könnyű vagy ahhoz képest, hogy milyen erős vagy! - szólított meg L.

- Mit akarsz?!

- Csak beszélgetni. Nem hiszed de te és én sokban hasonlítunk. Nincsen családunk, nincsenek igazi brátaink. Mindenki furcsának, sőt különcnek néz minket.

- Te sokkal jobban az vagy! - mondtam. - Az ahogy ülsz, az édesség mániád és még sorolhatnám.

- Akkor most én jövök,mindenkivel verekszel mindenkivel kötekedsz, kiszámíthatatlan vagy és agresszív. Nem mutatod ki az érzelmeid és senkire sem halgatsz. Szerinted jól van ez így?

- Eddig is jó volt, legalább is nekem. Az, hogy mások fájlalják minden egyes porcikájukat az után. hogy beszóltak az nem az én bajom! - üvöltöttem.

- Hé-hé nyugi, semmi baj oké? Tudod mit, gyere mutatok neked valamit... - mondta L majd megfogta a karom és elvonszolt.- Milyen sütit kérsz? - kérdezte tölem nem sokkal ez után egy cukrázda legeldugottabb asztalánál.
- Ha ezzel próbálsz lekenyerezni, hogy ,,rendes aranyos kislány legyek mint azt ahogy mindenki elvárja" csak, hogy tudd nem fog  sikerülni mivel teszek rá!
- Nem azért hoztalak ide, mert le akarlak kenyerezni, hanem meg akarok beszélni veled dolgokat. Először is szeretném elmondani, hogy az intézetünk nem csak a képességeitek fejlődését biztosítja. Valójában az én utódomat keressük. Ha meghalok legyen valaki aki méltó az L névre és a világ legjobb nyomozója címre . Te Mello Matt és Near vagytok erre az esélyesek. De legjoban te és Near mivel nektek nem csak eszetek van, hanem erősek és már most a legkomolyabb, legtöbbet látottak vagytok a csapatban. Szeretnélek megkérni arra hogy ha meghalok és nem téged választottak az utódomként akkor is lépj nyomozói pályára és légy a legjobb! Győzd le Neart!
- Gondolom nem csak ezért hívtál ide, hogy ezt elmond. - néztem rá közömbösen, pedig nagyon is megérintett amit mondott.
- Nem valóban nem. Amikor verekedtél Mattal épp azt akartuk elmondani neked, hogy most néhány hónapra elküldünk egy kiképzésre ahol a fizikai erőnlétedet a nyomozói erődet és a szinészi épességedet teszzük próbára. Az FBI-al mész küldetésre ahol te leszel a csali a többit szeretném egy biztonságosabb helyen elmondani a küldetést vezető ügynökkel együtt.
- Kb. mennyi hónap lesz?
- Tizenegy. Ma indulsz.- nézett a szemembe komolyan L. 

- De még bele sem egyeztem! - háborodtam fel.

- Nem kértük a beleegyezésedet, ha akarod ha nem mész!

*      *      *

- Rendben. Mi lesz konkrétan a feladatom? - kérdeztem már egy hotelszobában ahol találkoztam az ügynökkel.

 - Egy műkincset lopott el a japán maffia a "Saturnus felfalja egyik fiát" című festményt. Ez mitoliógiai témát ábrázol Saturnus-ról - más néven Cronos-ról -, akiben a festő a korának egyik reprezentatív figuráját látja. Ahogy az idő is elpusztít egyszer mindent, amit megteremtett, úgy Saturnus is felfalta mindegyik gyermekét, melyekkel felesége, Cibélé megajándékozta. Félt, hogy megfosztják trónjától…

- Guszta. Es mi a terv, hogyan segíthetném ennek a visszaszerzését? - kérdeztem.

- Be kell épülnöd a maffiába. - válaszolt az ügynök.

- De, ez hülyeség! Egy 9 éves gyereket hogyan vennének be a maffiába?! Ez lehetetlen!

- Nem ha profi bérgyilkosnak állítunk be. - mondta az ügynök.

- És ha nem hiszik el, hogy az vagyok?

- Itt kezdődik a nehezebb része. Szinészkedned kell egész végig és ha így sem hiszik el, gondolom meg kell ölnöd valakit bizonyítás képpen. Erre is felkészítünk. Kiképzésed után küldetésekre fogssz járni, ahol nem elkerülendő az emberölés. Meg fogod tanulni, hogy milyen módszerrel tudsz a leghatékonyabban sikeres küldetést végrehajtani. Melyik harci technika és/vagy fegyver amelyikkel bánni és élni tudsz. Tudok a családodról és a hajléktalanokról, tudok arról is, hogy milyen kapcsolatod van Mattal. A viselkedésedet is régóta figyelem és arra jutottam, hogy semmilyen probléma nem lesz ha követed az utasításokat a képességeidet is fejleszted és végigcsinálod a küldetést.

- Értem.

- Kérdés?

- Nincs. - mondtam.

- Nekem lenne egy. Ha vége van a küldetésnek akkor továbbra is szükségük vana szolgálataira vagy visszahozzák ide? - kérdezte L. valóban erre én is kiváncsi voltam.

- Természetesen visszahozzuk ide és ha idősebb lesz újra eljövünk érte és elvisszük, feltéve ha beleegyezik a kisasszony. Van még valami? Remek akkor csak a legszükségesebbeket hozd magaddal és egy óra mulva találkozunk az árvaház előtt.- modta felém fordulva az ügynök. Én egy bólintással jeleztem, hogy rendben. Amint kiértünk a hotelből L. megszólalt.

- Meg fogod tudni csinálni?

- Nem tudom, attól függ milyen kiképzést kapok.

- Az emberölésre céloztam.

- Az simán meni fog. - Habár ezt mondtam, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog. Sőt valójában ettől féltem a legjobban. Eszembe jutottak az emberek akiket láttam holtan, nem szeretem a hullákat, nagyon nem de nem tehettem semmit ugyanis nem volt beleszólásom. 

- Remek. - mondta mosolyogva. A következő perceket némán tettük meg egészen az árvaházig.Az épeületben már seholse égtek a lámpák, mindenki  aludt kivéve egy embert Mattet. Egyre csak azon gondolkozott, hogy talán igaza van a barátjának és valóban foggalma sincs a barátságról. DE NEM, ő Matt biztos tudja, hogy mi az a barátság hiszen rengeteg barátja van és mindig is volt. A fiú egészen biztos tudta a barátság szó jelentését, nem úgy, mint Airi. Mocorgást hallot az ajtó mögül majd belépett az említett személy. A vörös hajú tettetve, hogy alszik hallgatta hogy a lány kihúzza a ruhás fiókot és kipakolja a ruháit és még pár hang alapján beazonosítatlan tárgyat és sietve távozik.

- Ennyi volt? - kérdezte L.

- Nincs sok cuccom, főleg nem ami fontos lenne.

- Értem akkor talán indulhatnánk is. - mondta a fekete hajú férfi, majd csak az egyre távolodó léptek zaját lehetett csak hallani és csönd lett.