Kettő hónap telt el Airi kiképzéséből és már három küzdősportot sajátított el teljesen, a legtöbb fegyvert ismeri és tudja is használni (már amelyiket elbírja) és többször volt már terepen. Négyszer megfigyelésen, felderítésen vagy információ gyűjtsen és tizenegyszer személyek likvidálásán vett részt. Az első saját küldetésére egy hét múlva kerül sor, amikor is több, ponotsan négy igen veszélyes bűbözőt kell majd a pokolra juttatnia. Mostmár nem fél

a hulláktól és a vér szagától, teljesen immunis let rájuk. Habár Megtanították rá, hogy a külvilág felé ne mutasson semmilyen érzelmet, mégis ez ment neki a legnehezebben. A Mattal való összeveszését sem felejtette el, gyakran gondolkodott el rajta, hogy hogyan jutottak el idáig. Airi nem beszélt sokat, de nem is volt mit. A kiképző táborban nem volt vele egy korú, így senkje nem volt akivel ellehetett volna. De nem bánta, hiszen nem szeretett társaságban lenni, rájött ugyanis, hogy nem kell neki senki, mert egyedül is elboldogul.

- Katona! Egy hét múlva maga tíz embert fog vezetni az alvilág fészkébe. Meg tudja csinálni? - Nézett a lány szemébe a tanítója egy igen kemény fickó, a kapitány.

- Természetesen, megoldom a feladatot!

- Remek, akkor bemutatnám a csapatot.