-gyüszök én csak fááááááááj az ujjam és így 1 kicsit nehezebb:(
-Háttt.. kicsit átjavíthatom? Mer akk te most elkezdted E/1 be írni pedig E/3ba volt xDDDD am köcce h elkezdted ,ügyi vagy ^^
- Az első dolog, amit csinálunk, az az, hogy felkészítelek az idő megállításához. Nem lesz egyszerű, de mindenképpen maximálisan kell teljesítened.
- Értem. - ha valakit, akkor ezt a fiút nem lehetett eltántorítani semmitől...
- Remek! Akkor kezdjük! – mondta a szellem, és a következő három órában erősítéseket, fekvőtámaszokat, és mindenféle más, kimerítő gyakorlatokat csináltatott szerencsétlen Hidekoval.
- Most már igazán elmondhatnád, hogy ez mire jó! - lihegte izzadtan fiú.
- Nem mászkálhatok egy nyeszlett, csont és bőr valakivel, ugye? – mosolyodott el a szellem.
- Köcsög – ennyi volt Hideko válasza, majd folytatta tovább a gyakorlatok végzését.
- Hm... Úgy tűnik, túl sok időt vesz igénybe a tréninged, ezért nem tarthatunk szünetet. - Erre Hideko morrant egyet. - Máris elkezdjük a szellemi oktatásodat. Az első feladatod az, hogy próbáld meg érzékelni az időt. Ne gondolj másra, koncentrálj!
- Ha nem pofáznál, akkor talán még sikerülne is – méltatlankodott a fiú, de úgy érezte, a további vita felesleges, hiszen így is alig állt a lábán.
Becsukta a szemét, de pár perc múlva ki is nyitotta.
-Mit is kéne csinálnom? - vonta kérdőre a szellemet.
-A pontos idő, három óra öt perc, húsz másodperc.
-És?! - Hidekonak nehezére esett megőrizni a hidegvérét. Éhes volt és már alig látott.
-Láttál te nálam órát? - meg sem várta a választ - Ugye hogy nem? Én meg tudom mondani az időt fejből. Ha úgy tetszik: jó a megérzésem.
-Hideko a karján lévő órára nézett. Majd kerek szemei a szellemre szegeződtek.
-Mutasd meg hogy csináljam!
-Hohó, ne légy ilyen követelőző. Először addig számold a másodperceket, míg végül számolás nélkül meg tudod mondani, másodperc pontosan, mikor telt el egy perc.
-Igenis! - már Hideko is mosolygott. Egy ilyen zseninek mint ő -gondolta magában- ez igazán nem jelenthet gondot.