Egy ágyon ébredtem,  pár pillanat múlva eszembe jutottak a történtek, és egy könnycsepp csordult le az arcomon, majd még egy és még egy. Mire észbe kaptam már megállás nélkül folytak a könnyeim, gyorsan letöröltem őket és felültem. A szobában a bútorok egy kicsit régiek voltak de egyáltalán nem voltak használtak, vagyis nem lakott a szobában senki.

Megpróbáltam felállni, de nem nagyon sikerült, ugyanis amikor felmentem az égő lépcsőn a nővérem szobájába, megperzselte a tűz a lábamat. Erőt vettem magamon és felálltam. A fájdalommal nem törődve elindultam bizonytalan léptekkel az ajtó felé. *zárva.*.

Az ablak felé fordultam, már az ablakpárkányon álltam amikor üvegcsörömpölést hallottam a hátam mögött. Odanéztem és egy rózsaszín hajú lány állt az ajtóban aki ilyedten nézett rám. "Vajon mi baja lehet?"  Előtte egy összetört pohár szilánkjai hevertek.

- Mi a  baj tamara? - kérdezte egy hang aminek a gazdája az az...." idegesítő majom volt akivel a múltkor találkoztam, a múltkor amikor még ... nem nem szabad erre gondolnom semmi értelme. Ha kemény leszek talán elengednek innen és békén hagynak. Akkor lesz esélyem megtalálni Nanamit."

- Nem értem miért mentettetek meg de felesleges volt,  ugyanis ha megtudom hogy volt valami közötök ahoz ami a családommal történt egytől eggyig elpusztultok! - mondtam és kiugrottam az ablakon, s elindultam a kivezető úton. Balszerencsmére egy másik sámán fura kék hajjal az utamat állta.

- Tűnj az utamból! - mondtam ridegen és megpróbáltam elsétálni mellette.

- És mit kapok ha elengedlek? - kérdezte mosolyogva.

- Nem öllek meg...- erre a mondatra  ledermedt én meg simán kikerültem és kimentem a kapun. Sietve próbáltam minél messzebb kerülni a háztól, de neki ütköztem valakinek ,,ilyen a én szerencsém...ő is sámán"

- Nem kellene egyedül kóborolnia kisasszony, ugyanis ahogy nézem nem kap rendesen levegőt és sántít. - nézett végig rajtam szakértő szemmel egy furcsa szőke férfi, és  most hogy belegondolok ő mentett ki a tűzből, mert az ő hangját hallottam.

- Leszarom hogy mi a véleményed. Gondolom te ismered ezt a Tamarát és azt a bunkó öntelt idegesítő töpszli kis llilahajú senkit.

- Igen ismerem őket, eggyütt lakunk és Anna megparancsolta nekem, hogy nem hagyhatod el a házat amíg fel nem épülsz. szóval (és tettel) vissza jössz velem a birtokra.

- És mondd csak, ezt mégis melyik pizsidben álmodtad, a nyuszisban vagy a macisban? - kérdeztem csípősen, hát igen nem voltam valami jó hangulatban...

- Nem álmodtam, és egyéként is nem alszom "pizsiben". - válaszolt nyugodtan.

- Ó bocsánat akkor a szivecskés alsógatyádban. - mondtam angyali képpel és megpróbáltam a jól bevált módszert, elsétálni mellette de nála nem jött be. ,,bakker!"

- Honnan tudod? turkáltál a szobámban? - kérdezte majd megragadta a kezeimet és mélyen a szemembe nézett.

- Nem, csak találgattam. Viszont ha így van, akkor lebuktál - néztem diadalittasan rá.

- Ez igazán nem szép tőled, csak hogy tudd, én mentettelek ki a tűzből és kezdtem el gyógyítani a sebeidet.

- Akkor ezt még meg kell fizetnem neked, ugyanis semmi kedvem nem volt hozzá, hogy tovább éljek. - vágtam a képébe.

- mi...? tudod mit? Nem érdekel, azonnal vissza kell vinnem téged, mivel nagyon rosszul nézel ki. - nézett a sápadt arcomra.

- Nem! - tiltakoztam, de felkapott és hiába ütögettem, rugdostam, szidtam csak nem akart letenni, így hát abba hagytam mert teljesen értelmetlen volt.

Befordultunk a sarkon és valaki gúnyosan felnevetett, egyből felismertem ki az.

- Kussoljál te kis szarcsimbók te hülye seggfej te ki szardarabka te törpe megkeserülöd te még azt a napot amikor megszülettél! - ordítottam magamból kikelve.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte a szőke fickó miközben engem tartott és a törpét próbálta nem a közelembe engedni.

- Hadd tépjem le a fejét, Faust! - szóval így hívják!

- Na persze, legfeljebb majd csak akkor ha felérsz - mosolyogtam gúnyosan amire a srác már rugaszkodott volna el a talajtól, hogy nekem ugorjon de valaki egy szép kis jobbegyenessel ártalmatlanná tette.

- A-Anna nagyon sa-sajnálom d-de nem tu-tudtam vissza tar-tartani. - dadogta ilyedten Faust.

- Nincs kifogás! Te mosogatsz egy hétig és dupla edzés, amint letetted végre a lányt indulhatsz is. Ötven kilóméter, de ha csalsz kétszer annyit kapsz! - osztotta a parancsokat a csaj, akit még mindig nem láttam ugyanis Faust eltakarta.

- Sen, örülök, hogy végre jobban vagy, aggódtam érted! - mondta ridegen.

- köszi, de te ki vagy? - kérdeztem tőle rá sem nézve.

- Hát nem ismersz meg? Szégyen... - szidott lágy hangnemben, végre ránéztem és elképedtem.

Na mivel nem engedi a portál, hogy felrakjam az egész fanfitiont ezért valahová máshová fogom felrakni.

Amint az adminok elfogadták azonnal kirakom a linket és akit érdekel az elolvashatja:)