Már több mint 1 hónap telt el ez óta, de Sen és Len kapcsolata nem változott. Azonban a lány mindenkivel nagyon jóban lett. A legjobb barátja Trey és Yun lett (Annán kívül).

Len éppen a szokásos ebéd előtti tejadagját itta, amikor valahol kitört az ablak, a fiú egy zuhanó alakot pillantott meg a konyha ablakon keresztül, akiben Annát vélte felfedezni.

Győzelemittas nevetés hallatszott és egy óriási szellem lábai jelentek meg a láthatáron.

- Azt a jó édes... - káromkodta el magát Len és felfutott az emeletre (már amennyi maradt belőle) és körülnézett, de a tűztől és a füsttől nem látott semmit.

- Sen, héé hol vagy? - ordította el magát a lila hajú. Nem aggódott a lány miatt, de vetélytársat látott benne, akit le akart győzni semmiképpen nem hagyhatta elpatkolni.

- Itt van, és semmi baja, csak elájult - mondta egy mély hang valahonnan a füstből.

- ki vagy *köhög* te? - kérdezte a megjelenő Rio,  de erre csak egy gonosz kacaj volt a válasz, amit egy nagy durranás követett.

,,Félelem...igen pont olyan, amit akkor éreztem, amikor legelőször láttam holttestet. Egy idős néni volt az úttesten, a teste összeroncsolódott, de nem a felismerhetetlenségig. Láttam a felé száguldó autót és hallottam a tüdejéből felszakadó utolsó hangot, a sikítást. Féltem...nagyon féltem, a nő üveges szemei pont rám néztek szinte keresztülláttak rajtam. Ijesztő. Aztán pár hónap múlva láttam, ahogy a tűzben égnek azok, akiket szerettem: a családom a barátaim… mindenki. Ekkor voltam mindössze 8 éves.

Nevelőszülőkhöz kerültem, akik szerettek, féltettek és mindent megadtak nekem. Eleinte nem kedveltem őket, mert féltem, hogyha valaki a közelembe férkőzik, akkor megint itt lesz a gyilkos láng és újra egyedül maradok. De aztán feloldódtam és jó pár évig nem történt semmi, boldog voltam. Habár élénken éltek bennem az emlékek a múltról, de már kevésbé fájt, mint akkor, hiszen volt családom.

Megint megtörtént amitől tartottam: a tüzes pokol újra lecsapott, ők is meghaltak...és most egyedül vagyok a kétségekkel a dühvel és az ürességgel.''

INNENTŐL E/1 SZEMÉLYBEN ÍROM A TÖRTÉNETET JÓ OLVASÁST

Amikor felébredtem, még sötét volt, mindenki aludt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból majd körülnéztem, mögöttem Anna aludt begipszelt kézzel mellette Yoh mögöttük Rio és Trey a párnáján Korival a fekete hajú fiú másik oldalán Yoco feküdt. Halkan megpróbáltam elosonni mellettük. Az ajtó felé igyekezve azon gondolkodtam, hogy hol vagyunk, de nem tudtam megállapítani. Miközben kinyitottam a hatalmas ajtót jöttem rá, hogy én már jártam itt, álmomban. Ezen felismerés után kiléptem és egy hatalmas folyosón találtam magam. Halkan elindultam és meg sem álltam a konyháig (legalábbis szerintem, ott lyukadtam ki).

- Mit keresel – kérdezte egy hang. Megfordultam és egy igen álmos Lennel találtam szembe magam.

Semmit csak éppen erre tévedtem.

- Aham, akkor menjél vissza a szobátokba és aludj.

- Mi ez a hely? – kérdeztem.

- Itt lakom, de mivel Yoh házán egy hatalmas lyuk van ezért felajánlotta Yun, hogy ide költözhettek egy kis időre.

- Értem. És a többiek hol vannak, pl. Fausték?

- Nem tudom, nem láttam őket azóta, hogy azt mondták, hogy elmennek sétálni.

- Lehet, hogy bajban vannak nem is aggódsz – Vontam kérdőre a lila hajút.

- Nem, szoktak ilyet csinálni. Na de most már menjél aludni – Ásított egyet a fiú.

- Nem tudok – vallottam be.

- Akkor nézegesd a plafont – morgott.

- Mintha olyan szép lenne (bunkó) – vágtam vissza. Erre nem szólt semmit csak nézett rám majd sóhajtott egyet.

-  Jó, kövess! – Mondta és intett, hogy menjek utána. Én sóhajtva elindultam. Már a sokadik ajtó mellett mentünk el, amikor elém hasított a felismerés, álmomban mindig ezen a folyosón megyek végig és a végén egy minden eddiginél nagyobb ajtó elé érve felébredek. Habár volt olyan, hogy már hozzáértem vagy megfogtam kilincset, de kinyitni sose tudtam. És valóban a folyosó végén egy hatalmas ajtóhoz értünk, Len benyitott és beterelt.

- Hatalmas ajtóhoz hatalmas szoba is jár – jegyeztem meg. Habár a lila hajú nem foglalkozott vele csak odament az egyik szekrényhez kihúzott belőle egy matracot egy takarót és egy párnát. Letette az ágy mellé (ami szintén hatalmas volt, legalább 4 személyes).

- Most már feküdj le és tényleg aludj! – Utasított, és ő is befeküdt a (gondolom) saját ágyába. Én meg csak álltam még mindig a szoba közepén és néztem nagy szemekkel, mint borjú az új kapura.

- Most meg mi van? – Kérdezte egy csöppet ingerültebben.

- Semmi. Köszönöm – Mondtam és gyorsan odamentem a matracomhoz majd lefeküdtem. – Jó éjszakát – köszöntem el félálomban még hallottam, hogy visszaköszön és elaludtam. Álmomban megint azon a folyosón futottam végig, majd elérve az ajtót megálltam tétovázva felemeltem a kezem és a kilincsre helyeztem. Amint benyitottam egy kiáltás hallatszódott, beléptem és egy félholt Lennel, és egy őrülten nevető Ziket találtam bent egy kis tűzzel fűszerezve. Amint Zik észrevett engem egy tűzlabdát dobott felém. Sikítva ébredtem fel.

- Hé, jól vagy – kérdezte a Len.

- Pe-persze csak rosszat álmodtam – válaszoltam, majd elfordultam a másik oldalamra és újra megpróbáltam elaludni. Sikeresen és álom-mentesen, aminek őszintén örültem.

Reggel arra ébredetem, hogy valaki betör a szobába és rám ugrik.

- Annyira aggódtunk érted, nem keltél fel már 2 napja meg sem mozdultál, tudod, hogy ránk ijesztettél – mondta bőgve Trey.

- Öhm, bocs – nyögtem ki nagy nehezen, majd a szipogó barátomnak átnyújtottam 1 zsepit. Közben belépett Len Anna Yun Yoh és a többiek. Anna lependerítette az épp kezével rólam a kék hajú sámánt és elkezdett ordítani vele, hogy mi az, hogy nem hagy pihenni.

- Örülünk, hogy (mit képzelsz magadról, hogy felébreszted?) felébredtél! – mondta Yoh.

- Köszi. De (két napig plusz edzés és te takarítasz) valóban 2 napig aludtam – kérdeztem.

- Aha, te megdöntötted (igen is, Anna) a rekordomat, hihi – nevette el magát a fiú. Én meg csak zavaromban megvakartam  tarkómat.

- Na jó, mindenki kifelé, Sen öltözik – Paterolt ki mindenkit a médium, majd egy kis zacsit nyomott a kezembe, és ő is kiment. Kivettem a ruhákat és megnéztem őket.

Kivettem a ruhákat és megnéztem őket. Egy Yunéhoz hasonló egyberuhát alsóneműt és egy vékony ám nagyon strapabíró és kényelmes pánt nélküli cipőt kaptam . Felvettem őket és kimentem a konyhába. Mindenki a reggelijét ette amikor betoppantam.

- Gyere egyél vala… - szólt Faust de a mondat közepé megakadt amikor rámnézett. Nem értettem, hogy miért de aztán Anna felvilágosított, hogy miért csorog a padlóra ennyi nyál.

- Látom jó a ruha, Len jó izlése van a nővérednek. – mondta az ugyancsak tátott szájjal bámuló lila hajúnak.

- Na jó az állatokat hozzátok vissza kínából és ne bámuljatok már – vetettem oda a fiúknak és leültem Trey mellé aztán el kezdtem enni egy pirítóst.

- Erre tudok egy viccet. Egy csinos nő bemegy az áruház …

- JOCÓ KUSS LEGYEN – ordított mindenki.