Vigyorogva néztem az előttem térdelő alakra. Zihálva fogta meg a kabátom szélét és egy picit feljebb tornázta magát.

- Ne csináld, kérlek… - mondta elhaló hangon, de én nem figyeltem rá. A jobb kezemben lévő katanámat felemelve mélyen a szemébe nézve megszólaltam.

- Te egy démon vagy nem dőlök be neked, akármennyire is nézel rám azzal az angyali szemeddel. – közöltem vele mosolyogva.

Ő csak könnyes arccal nézett felém majd beletörődve a sorsába elengedte a kabátomat és visszahanyatlott térdre. Muszáj volt végignéznem az előttem fekvő férfi sebein, amit okoztam ez persze újabb mosolyt csalt az arcomra. Eljött az idő, végre megszabadulok tőle.

Egy vérfagyasztó nevetéssel lesújtottam. Észrevettem, ahogy a férfi megremeg, majd elterül a poros földön. Láttam, ahogy a katanámon keresztülfolyik a vér. A vörös folyadékot megérintettem az ujjammal majd élvezettel figyeltem, ahogy végigfolyik a kezemen majd le a könyököm felé. Tekintetemet nagy nehezen elszakítva a látványtól, boldogságtól megrészegülve pillantottam a vérbe fagyott élettelen testre. Újra nevetnem kellet a látványon. Hirtelen emeltem meg megint a katanámat és vágtam magamba. Éreztem a húsomba tépő hideg pengét éreztem, ahogy lassan csörgedezni kezd majd ahogy a kést kirántottam megállíthatatlanul ömlött a vérem beterítve mindent. Lerogytam és lassan elhomályosult a világ, a hideg talajt befedte Sebastian és az én vérem. Még egy utolsó vigyort megeresztve csuktam le a szemeimet örökre.